Part5

Megindul a lakása felé. 34…35…36… Meg is van 37! Belép az ajtón. Ledobja a ruháit a közeli székre és oda sétál a fürdő szobába. Megereszti a vizet, míg kibontja a haját és lassan oda lépked a kádhoz. Gondol egyet és kisétál, a konyhába egyenesen a bárpulthoz ahonnan elő vesz egy üveg rosét. Tölt magának az első pohárba, ami a kezébe akad és a borral és pohárral a kezében visszaindul a fürdőbe. Leteszi a keze tartalmát és elkényelmeskedve bele ül a kádba. Iszik pár kortyot és a viharos szél hangját hallgatva gondolataiba mélyed.

Part4

Már-már csak pár cm hiányzik, hogy a lift ajtó bezáruljon, és mély morajlással meginduljon fölfelé ám akkor egy kéz nyúl be rajta. Az ajtó kitárul és egy férfi lép be rajta.
Nem kérdez vagy mond semmit. Hangtalanul megnyomja a gombot és mobilját nyomkodva ügyet sem vet utastársára, azaz hogy ő kinek lett az utastársa.
A lift megindul. A lány csak áll némán lesütött szemmel. Csak lopva pillant fel a férfire. S mire bátorodna, már el is érik a legfelső szintet. Úgy néz ki mind a ketten haza értek.

Part3

Az angyalok könnyei az égből most úgy záporoztak a földön járókra, mintha el akarnák mosni bűneik… De az sajna a lehetetlenség komorságával civódott mind.
Miközben csillogó fürtjei víztől ittasan megnehezedtek hősünk lassan kocka lakjához ért. Ám ekkor egy nagy dörrenés. És mikor felnézett látni vélte istenek több ezer éves haragját. S az épület boldog fényű lámpásai elhagyták ragyogásuk. Csönd borult a házra.
Kulcsáért a zsebében matatva lépett fel a lépcsőre. Immár majdnem otthon volt. S mint kiskakas boldogan szemétdombján kapirgálta le a vasrácson cipőjéről a sarat. Mikor az első vaskapun lép be megpillant holdvilág szürke szemével egy idős matrónát ki kecses remegéssel kezében zseblámpát szorongatott.
Ügyet sem vetve a kishölgyre elindult a koszos poros tárlószekrény felé.
Bosszúsan kinyitja az ajtót és már ekkor az áram újult erővel járja át mindent behálózó vezetékeket. Gondolkodás nélkül veti magát a lift gombjainak. Már nyílik is az ajtaja és ő beszáll.

Part2

Leugorva a vonat magas lépcsőjéről kicsiny talpai kopogásának hangjai dübögő csörtetésnek tűnik a csoszogó "sehajú " idős népség közt.*Kopp* Érez a fején egy esőcseppet szétfolyni. *Kipp-kopp* S még egyet s még egyet. Esik. Sietve sétál át a múlt emlékeivel átszőtt ajtón.A száraz meleg pályaudvaron egyre több bemenekülő veti meg lábát rendíthetetlenül a fűtőtestek rácsainál. Mind olyan furcsának és ridegnek tűnnek. Oly mértékben hogy szívükről artistaként függeszkedő jégcsapokat még az igazi elsöprő szerelem se tudná leolvasztani.A hely libegő ajtaja előtt még tétovázik egy kicsit. S aztán zabolátlan futásnak ered az esőben.

Part1

A szerelvény benn áll. Már csak percek vannak az indulásig. Kintről megannyi zaj szűrődik be magányos csöndbe burkolózó fülkémbe.
*5 perc*Huppanások és zötyögések közepette megindulunk a kivilágított állomásról az éj leplének sötétjébe.Hosszú magabiztos léptekkel közelítette meg a fülkémet a nőszemély mely olybá hasonlított nőre mint egy szamár egy holdvilági tündérre. Kezelte a jegyet és tovább állt. Némaság borult a kocsira. Semmi nesz. Hosszú percek telnek el és csak az éj elsuhanó árnyai vesznek körül mindent. Az idő mint valami ólom testű szörnyeteg kerít mindent a hatalmába.Ám ekkor lassulunk.*Csikorgó fék hang*Újabb felszállók érkeznek. S miközben sorban foglalják el helyeiket ismét elindul a vonat.Ezek után már tudta hogy csak két megállóra vannak a szürke hétköznapok.