A szerelvény benn áll. Már csak percek vannak az indulásig. Kintről megannyi zaj szűrődik be magányos csöndbe burkolózó fülkémbe.
*5 perc*Huppanások és zötyögések közepette megindulunk a kivilágított állomásról az éj leplének sötétjébe.Hosszú magabiztos léptekkel közelítette meg a fülkémet a nőszemély mely olybá hasonlított nőre mint egy szamár egy holdvilági tündérre. Kezelte a jegyet és tovább állt. Némaság borult a kocsira. Semmi nesz. Hosszú percek telnek el és csak az éj elsuhanó árnyai vesznek körül mindent. Az idő mint valami ólom testű szörnyeteg kerít mindent a hatalmába.Ám ekkor lassulunk.*Csikorgó fék hang*Újabb felszállók érkeznek. S miközben sorban foglalják el helyeiket ismét elindul a vonat.Ezek után már tudta hogy csak két megállóra vannak a szürke hétköznapok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése