Az angyalok könnyei az égből most úgy záporoztak a földön járókra, mintha el akarnák mosni bűneik… De az sajna a lehetetlenség komorságával civódott mind.
Miközben csillogó fürtjei víztől ittasan megnehezedtek hősünk lassan kocka lakjához ért. Ám ekkor egy nagy dörrenés. És mikor felnézett látni vélte istenek több ezer éves haragját. S az épület boldog fényű lámpásai elhagyták ragyogásuk. Csönd borult a házra.
Kulcsáért a zsebében matatva lépett fel a lépcsőre. Immár majdnem otthon volt. S mint kiskakas boldogan szemétdombján kapirgálta le a vasrácson cipőjéről a sarat. Mikor az első vaskapun lép be megpillant holdvilág szürke szemével egy idős matrónát ki kecses remegéssel kezében zseblámpát szorongatott.
Ügyet sem vetve a kishölgyre elindult a koszos poros tárlószekrény felé.
Bosszúsan kinyitja az ajtót és már ekkor az áram újult erővel járja át mindent behálózó vezetékeket. Gondolkodás nélkül veti magát a lift gombjainak. Már nyílik is az ajtaja és ő beszáll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése